A HVAC (fűtés, szellőztetés és légkondicionálás) alkatrészrendszerek viszonylag kicsik, hűtőközeget használnak a levegő közvetlen hűtésére (fűtésére), és általában nem rendelkeznek légcsatornával.
A központi légkondicionáló alkatrészrendszerek nagyobbak, hűtőberendezéseket használnak hűtött (meleg) víz előállítására. A vízszivattyúk a hűtött (meleg) vizet csöveken vezetik, elosztva a klímaberendezésekhez. Ott hőt cserél a beltéri levegővel és némi kültéri levegővel, hűti (fűti) a levegőt.
A nagy középületekben, például bevásárlóközpontokban és színházakban ventilátorokra is szükség van, hogy a levegőt csatornákon keresztül vezessék, hogy eloszlassák a különböző helyiségekben.
Ebben a folyamatban a hűtő által a hűtött vízből nyert (eloszlatott) hőt a levegőbe, a vízbe és a talajba kell elvezetni olyan berendezéseken keresztül, mint például a hűtőtornyok, vagy fordítva. Ez a hőcserélő folyamat többnyire vizet használ közegként, és ezt a közeget meghajtó berendezés a hűtővíz-szivattyú. Ha a hő a levegőbe kerül, hűtőtoronyra van szükség a hőátadás fokozása érdekében. A hűtők, vízszivattyúk, ventilátorok és hűtőtornyok a központi légkondicionáló rendszer fő energiafogyasztó elemei. A központi klímaberendezések mérete az egyetlen néhány ezer négyzetméteres épülettől a több millió négyzetméteres lakóépületig terjed; a lakóépületek központi légkondicionáló rendszerét távhűtési és fűtési rendszernek nevezik. A központi klímaberendezés tervezése és üzemeltetése egy komplex rendszermérnöki projekt, és ennek a tudományterületnek a kulcsa.
A lakossági központi klímaberendezések és a beltéri levegő közötti hőcsere közege víz vagy hűtőközeg lehet. A lakossági központi klímaberendezések az otthonok méretére korlátozódnak, több száz négyzetméteres épületterülettel.
A hagyományos központi légkondicionáló rendszerekhez képest a lakossági központi légkondicionáló rendszerekben általában nincs külön hűtőhelyiség; ehelyett a kültéri hőcserélőt olyan területeken kell elhelyezni, mint például a folyosók.
